1. |
A hírnök (km. Kovi)
04:19
|
|||
2. |
A nyughatatlan
03:38
|
|||
|
A kérdést keresem, de tudom a választ.
Az üresség megfojt, a semmi támaszt.
A magány csókjával arcomon
Ébredtem fel egy hajnalon.
Méreg a némaság, titkokat kiáltok
Életlen tájakon vágtatok
A halál itt járt egy éjszakán
De engem sehol nem talált.
Széttép az érzés
Magasság vagy mélység
Mennem kell, ne kérdezz csak
Engedj el, engedj el.
A kérdést keresem bár tudom a választ:
Örök nyugalmat nem találhatsz
A remény fátylával álmodom
Indulnom kell jól tudom.
Széttép a kétség
A válaszban ott a kérdés
Egy intő jel, mi azt súgja
Mennem kell, mennem kell
Altass el élettel
Boríts be fényeddel
Ölelj át öleddel
Szép lassan engedj el
Meghasadt lélekkel
Hangtalan énekkel
Szívbe írt méreggel
Értsd meg, hogy mennem kell
Mennem kell tovább
Mert börtönbe zár
A nyughatatlan magány
Ha vállamra száll.
Széttép az érzés
Magasság vagy mélység
Mennem kell, ne kérdezz csak
Engedj el, engedj el.
Széttép a kétség
A válaszban ott a kérdés
Egy intő jel, mi azt súgja
Mennem kell, mennem kell Tovább!
|
||||
3. |
Képzelgések
03:37
|
|||
|
Hullanak már
a levelek az utcán
Az ősz így kopogtat
Emlékeket hoz
Fátyolosan
Szívedbe zárt
levelek a múlt már
A magány, ha szorongat
Olvasd hangosan
a szép sorokat!
Visszavár minket a múlt
Menedék a bajban
Visszavár minket a múlt
Velünk lép halkan
Visszavár minket a múlt
Szép szó a zajban
Belőle épült minden
Halhatatlan
Számtalan a szín
s alig négy évszak
Milliónyi a kérdés
A válaszok alszanak
Ezért
Képzelgünk nappal
s képzelgünk éjjel
kitalált szavakkal és
Tágra zárt szemekkel
Kik szívben laknak
velünk maradnak
Ábránd az élet
Sóhajok szaladnak
Emlékeink csak miénk
|
||||
4. |
||||
|
Széthasadt minden fátyol
A felismerés tüze belül lángol
Elmúlással fenyeget az élet
Szeresd a Napot, ami felkel érted
Tedd meg az összes nehéz lépést
Mondj ki minden súlyos kérdést
Cifra bálnak tűnik minden óra
A béke te vagy, nincs megváltója
Szemed sarkában lopva mozdul
Az ördög kutyája reánk mordul
Nem kell, hogy megtörjön a lélek
Csak a félelem szagát érzed
Gyönge királyt csak az aranya óvja
Hangja torz s ez a füledet marja
Emelkedj fel és tárd ki a szárnyad
Légy egyén, hisz annak szántak
Nem láttam még ilyen mélyre
Nem láttam még ilyen jól
Nem láttam még ilyen mélyre
Szívembe karcol
Nem láttam angyalt a fényben
Nem láttam a megváltót
Nem láttam Istent az égben
Szívembe karcol
|
||||
5. |
Gaia (km. Sinha Róbert)
03:26
|
|||
|
Erdő mélyén halkan jön felém
Fűzfából óceánt álmodik könnyedén
Gyere velem nézd, ahogy elhajlik minden ág
Elmúlt idők ösvénye feltárul s a mélybe ránt
Régi titkok istennője szavak nélkül szól hozzád
Gyere velem nézd, ahogy elhajlik minden ág
Hozzád szól a szél, partot víz becéz
Túl azon mi látható, új világba lépsz
Ébred az erő
Nyáron a mező
Itt az idő
Itt az idő
Szél szava suhan a csillagok alatt
Földből a faág a Holdig is elér
Égből az eső a tengerre szakad
Szívben a parázs, a hála az enyém
|
||||
6. |
Szíven szúrt a karma
03:30
|
|||
|
Érthetetlen távolságra sodornak az évek
Hibánk csak annyi, hogy a szívünk el-el téved
s ha a szeretet féltve kérdez, válaszunk a semmi
a közösen töltött időt persze nem fogjuk elfeledni
Mézédes ámítás
Nincs olyan pillanat, ami eljöhetne újra
Felégetett hídként múlik el minden óra
Millió emlék a szemünk mögött fészkel
Száz év egy villanás, lehet a holnap nem jön el!
Ami egyszer volt...
Játszótér az emlék, amin keresztül át nézek
Látok minden pillanatot s mindent újra érzek
Túl sok volt az óra, amit én küldtem nyugovóra
Mire feleszmélt a lelkem, szíven szúrt a karma
Azt mondjuk majd holnap ébresztjük a Napot
De ez az ígéret is lassan feledésig kopott
Azt hisszük az idő nekünk màsképpen jàr
De minden meg nem festett perc a szívünkbe váj
A szívedbe vàj
Nincs olyan pillanat, ami eljöhetne újra
Felégetett hídként múlik el minden óra
Millió emlék a szemünk mögött fészkel
Száz év egy villanás, lehet a holnap nem jön el!
Ami egyszer volt,
Újra nem jön el
|
||||
7. |
Van-e még?
03:28
|
|||
|
A létezés egy ezeréves kaland, már sokszor végig jártam.
mégis valami ugyanolyan maradt, néztem de mégsem láttam.
Refrén:
Van e még hitem?
Mi marad nekem?
Ki marad velem?
Hol az életem?
Mi a végzetem?
Hol a végtelen?
Mondd meg nekem hogy hol van az isten?
súgd meg nekem, hogy van e még, van e még?
Ajkam, egy zöldalmába harap, édeskés íz a számban
De a méreg, mindig a torkomon akad, hisz nem is erre vágytam.
A tűz, a víz,a levegő, eldobott kő.
Csalfa szerető az idő. (Nincs jövő)
Van e még miben?
Ki marad nekem?
Hol az én helyem?
Van e végzetem?
Hova tűnt szívem?
Mondd meg nekem hogy van e még miben?
Súgd meg nekem, hogy van e még van e még?
|
||||
8. |
Tengerszem
03:56
|
|||
|
Egyszer volt, hol mégsem volt
de mindig álmaim vigyázta
Mint egy tengerszem a magasban
Rejtett kincs a valóságban
Egyszerre tombolt a tél és a nyár
Sosem volt egyszerű, de nem volt akadály
Minden nap a holnapot óvja
Szívemben Ő a szeretet holdja
Oly sok időt köztünk szétszór a szél
Hangod mégis hozzám mindig elér
Oly sok az erőd, csodálom én
Sötét felhők közt is látod a fényt
Száz meg száz vihar táncot jár
Könnyek helyett mégis mosoly vár
Száz meg száz kicsi angyal száll
Bánattal szőtt boldogság
Száz meg száz vihar táncot jár
Könnyek helyett mégis mosoly vár
Száz meg száz kicsi angyal száll
Bánatból font szivárvány
Köszönök mindent!
Az árnyékom is alaktalan lenne nélküled
Száz év is kevés
|
||||
9. |
Viharban táncolni
03:47
|
|||
|
Egy, két, há’ szól a hang szépen
Percről percre érzem, ahogy
szárnyra kap a vágy,
ami a múltba visszaránt!
Nem volt miénk az Éden,
s minden tompa fényben
mutatta hogyan tovább,
de elszakadt az ezüstfonál!
Száll az idő száll
Minden hibánk utat talál
Átfestik képünk, kioltják fényünk
Kit szeretünk megtörve áll
Száll az idő száll
Minden hibánk utat talál
Háborog mélyünk s a szégyentől félünk
A sír a vétkesre zár
Nem szántuk rossznak,
nem ontottunk vért
Szavunkat adtuk,
de vajon miért?
Tán jó volt a szándék
Tán nemes a cél
Kincseink adtuk
a nagy semmiért!
Ott volt a pillanat, a szívünkhöz ért
Egy éj sötét árnyék a nyomunkba tért
Nehéz a súly, a vállunkat nyomta
A Bábmester kezében zsinórunk fogta
Szabadulnánk, de az aranyunk kevés
Néma az ajkunk, s a fájdalmunk emészt
Barátunk a kétely a börtönünk nyitja
De elkésett, ütött az óra
|
||||
10. |
Ima (km. Nyitrai Péter)
03:20
|
|||
11. |
||||
|
Lelkünkbe oltott a varázslat
Csak egy döntés az út, az irány
Erős kezek mégis belénk tépnek
Megtépázott tudatunkra mi vár?
Tragédiánk színházában a monológ mi vagyunk
Színfalak óvta nagyszerű író viharán át utazunk
Voltunk fent és voltunk lent,
minden méreg a vénánkban már
Az ellenszert kellene kutatnunk,
de milliónyi történet az utunkban áll!
Tragédiánk színházában a monológ mi vagyunk
Színfalak óvta nagyszerű író viharán át utazunk
Tragédiánk színházában a monológ mi vagyunk
A színfalak közt eltévedtünk s így örökké utazunk
Szerepünk sokszor lemondással jár,
de éreznünk kell hol a határ
mellkasunk nyomja,
Lenni vagy nem lenni fáj
Tragédiánk színházában a monológ mi vagyunk
Színfalak óvta nagyszerű író viharán át utazunk
Tragédiánk színházában a monológ mi vagyunk
Minden szót, ami belőlünk száll a lelkünkből faragunk
Tragédia
Tragédia
Tragédia, amit szívünk szenved
Tragédia
Tragédia
A peremről lépnünk nem kellhet
|
||||
If you like Tengerszem, you may also like:
Soft-Spoken Secrets
by Fake Furs
Aggressive alt-rock with a sense of goth melodrama; this L.A. duo get at the darkness beneath fading glamour.
go to album
The latest from indie rock outfit Activity has a charmingly sinister feel, blending in stark rhythms and washes of dark ambient.
go to album
Perfectly pitch-black goth rock from this Santa Barbara band, with razorwire guitars and melancholy vocals.
go to album
Last Stop To Nowhere
by Reflection Black
Cinematic-scale goth from Reflection Black with catchy melodies, dreamy synths, punchy rhythms, and a sense of timelessness.
go to album
Another Autumn Day (Reissue with Bonus Tracks)
by Shadowplay
A killer re-release of a rare solo post-punk LP from 1988 by the frontman of Taste of Decay and Garden of Pleasures.
go to album
This DC shoegaze group work like fog, bringing in ephemeral melodic layers that swirl together to become something surprisingly heavy.
go to album
Forgive Yourself
by Publicist UK
Blood Relative is Publicist's latest post-punk salvo from the Forgive Yourself LP, steered by Zachary Lipez's unnerving baritone.
go to album
